A minap kedves kollégám egyik közösségi oldalán olvastam egy cikket, mely szerint egy újabb okos és felettébb megfontolt kormányrendelet bizonyítványhoz kötné Magyarországon a művészek (úgy mint színészek, zenészek, szobrászok, festők, statiszták (!!!!), versmondók) foglalkoztatását. A kormányrendelet már meg is jelent a Magyar Közlönyben. A felsőfokú vagy szakképzési oklevelet, illetve OKJ-s bizonyítványt felmutatni nem tudó művészeknek három évük van arra, hogy tanulmányaikat megkezdjék, és tíz esztendő alatt be is kell fejezniük. Hiába a Kossuth-díj (!!!!) és/vagy nemzetközi elismerés, mentességet csak az kaphat, akinek legfeljebb tíz éve van hátra a nyugdíjig.
Egyik oldalról azt is mondhatnánk, hogy jogos és ez egy hűdeszuper ötlet. Végre vége lesz a hiteltelen, utcáról a televízióba bekerülő dilettánsok rémuralmának. Végre nem szorítják majd ki a szakmából a képesített művészeket az ilyen-olyan önjelölt celebek. Gondoljuk csak végig hány idióta tűnik majd el a közszférából. Kiszel Tünde, Gáspár Győző, a Való világ szereplői, a zenés "tehetségkutatók" rosszul megválasztott győztesei. Pásztor Erzsi nyilatkozta egy interjúban Szily Nórának, hogy azóta nem szinkronizál, mióta a gázsija 30 év után is annyi, mint egy utcáról bejött senkinek, aki ráadásul még Művész nőnek hívatja magát.
Mint tudjuk, az éremnek két oldala van. Nézzük csak meg hány (akár Kossuth-díjas) művészünk tűnhet el a süllyesztőbe:
Bangó Margit, előadóművész.
1994 - Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt
2001 - Magyar Örökség Díj
2004 - Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje
2006 - Kossuth-díj
Bangó Margit a nótakirálynő, származásából adódóan is valami olyat tud, amit nem lehet megtanítani. Ami ha nem jön belülről, ha valakinek nincs a vérében, akkor akármilyen bizonyítványa is lehet, sosem fogja olyan magas szinten művelni, mint ő.
Bródy János, előadóművész.
1990 - Emerton díj
1995 - Huszka Jenő Életműdíj
2000 - Kossuth-díj
2011 - Fonogram Életműdíj
Vajon, ha Bródy nem szerzi meg a "papírt", akkor az István, a király című méltán híres rockoperát sem engedik majd játszani? Akkor egy vonással áthúzzák az egész életművét?
Galambos Erzsi, színész.
1968 - Jászai-díj
1973 - Érdemes Művész
1981 - Kiváló Művész
1998 - Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában
2002 - Kossuth-díj
Lehoczky Zsuzsa, színész.
1966, 1974 - Jászai-díj
1981 - Érdemes Művész
1989 - Kiváló Művész
1993 - Déryné-díj
1995 - Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje
2004 - Kossuth-díj
Ez a néhány méltán elismert művész csak példa, szemléltetés. Természetesen lehetne folytatni a sort a végtelenségig, hiszen számtalan elismert művész él ma az országban, akiknek a tehetsége van "csak" mindenféle "papír" nélkül, mégis élvezzük a játékát, hangját, művészetét.
Gondolom ez majd jó kereseti forrás lesz egy-két élelmes vállalkozónak, aki majd meghirdeti a fél éves, gyorstalpaló művészeti képzését, mellyel - jó pénzért persze - megszerezhető lesz az "állambácsi" által előírt és megkövetelt képesítés. Na, de gondolkodjunk, kérem. Mi értelme lesz majd a megagigasztár, csillaghullás születik, x-kromoszóma műsoroknak? Hiszen - még ha meg is nyeri szerencsétlen - nem tud majd elhelyezkedni, mert bizonyítványa akkor sem lesz. Vagy majd a műsorral együtt adnak? Hiszen hát ugyebár, kérem szépen a mentorok felkészítették, megtanították, kifaragták.
No és mi van azokkal, akik a tanulmányukat magán úton folytatták? Hiszen Kossuth-díjas operaénekesünk, Gregor József sem rendelkezett Zeneakadémiai diplomával. Ők üljenek be az iskolapadba és tanulják meg még egyszer - biztos, ami biztos - amit már eddig megtanultak?
Jajj, meg ne feledkezzünk a statisztákról sem. Nekik aztán igazán fontos az a boldogtalan papír egy-egy lián vagy szünetjel hiteles alakításához. (Természetesen ezzel nem leszólni kívántam őket, csak érzékeltetni a nagyságrendbeli különbségeket) Mit tanítanak majd nekik? Hogyan jussunk el a színpadon A pontból B-be? B-tétel: Ugyanez, nehezítve némi műfüsttel. Biztos lesz majd levelező tagozat is.
Nem beszéltünk még a különböző lakodalmas zenészekről, zenekarokról, akik hobbiként űzik eme tevékenységet és - valljuk be - szükségünk van rájuk. Vegyünk egy 50 éves lagzis zenészt, aki kb 30 éve csinálja. Nem akar sztár lenni, nem akar címlapra kerülni, csak muzsikál, mert szereti és őt is szeretik. Nem fog elmenni tanfolyamra, meg vizsgázgatni. Vagy abbahagyja, vagy feketén fogja folytatni a tevékenységét. Melyik a jobb?
Azt hiszem ez egy nagyon elkapkodott, meggondolatlan döntés volt a Tisztelt Háááááz részéről. Nem gondoltál végig, hogy ezzel miféle lavinát indítanak majd el.
Csak remélni merem, hogy a jó magyar mentalitás szerint meg fogjuk találni a kiskaput erre a problémára is és a jövőben is élvezhetjük majd Mr bikicsunáj és társai színvonalas alkotásait vagy - és természetesen nem egy lapon említendő - mulathatunk továbbra is Bangó Margit zenéjére.
Források: Blikk, Wikipedia
